Könyvkritika: Leiner Laura-Higgy nekem

Leiner Laura-Higgy nekem

II. trilógia 

Iskolák versenye második kötet

(spoileres kritika)

  

 

Vitathatatlan, hogy jelenleg Leiner Laura a magyar ifjúsági irodalom koronázatlan királynője. A nagy többség kedveli a könyveit, én is közéjük tartozom. Magának a munkásságának lehet majd szentelek egy külön bejegyezést, itt most inkább csak legújabb könyvéről írnék.

   Az első IOV sorozat hatalmas sikernek örvendet, azt azonban az Emlékezz rám megjelenéséig valószínűleg kevesen sejtettek, hogy készülőben van egy második trilógia is. A Bízz bennem még 2020-ban jelent meg, a trilógia második kötete, a Higgy nekem pedig idén májusban érkezett meg a boltok polcaira, és immár négy helye vezeti a Libri sikerlistáját. A első helye azért vitatható, mert a listán elég vegyes műfajban mozgó alkotások képviseltetik magukat, de magát a felkerülést, és a rengeteg eladott példányszámot abszolút megérdemli.

    Magáról a borítóról és a címről nincs nagyon mit írni, a helyszín és a főszereplő, Sára lelkében dúló konfliktusra kellően utal, és örülök, hogy a főszereplő portréja helyett egy csendéletre hajazó borítót kapott a regény. (Feketemániásként külön örülök a sötétebb tónusnak.😁)

,,Már ötödik napja tart az IOV, és a címvédő piros csapat még mindig versenyben van, méghozzá nem is akárhogy; a résztvevők és szervezők is őket tartják az egyik legesélyesebbnek a győzelemre.

Az otthoniak azonban továbbra is kétkednek, számukra az idei Szirtes-csapat mindörökre megbélyegzett társaság marad, amelynek negatív megítélését IOV-részvétele és -eredménye sem változtatja meg.

Kocsis igazgató próbál tenni ez ellen, és mindent bevetve igyekszik megkedveltetni a négy versenyzőt a szirtesesekkel, miközben a Hortobágyon egyre kiélezettebb a verseny, Sára, Rajmund, Vivi és Dominik pedig az események sodrásában szép lassan rádöbbennek, hogy nemcsak sorstársakra, de barátokra is találtak.

Sőt, talán még annál is többre..."

    A versenyen nem történik semmi váratlan, a feladatok továbbra is ötletesek, a csapatok dinamikája sem bomlik fel, ebben a második trilógiában nincsenek eget rengető árulások, vagy nagyképű csapatok. Persze vannak szimpatikusabb, és kevésbé kedvelt négyesek, de szerintem a légkör sokkal nyugatabbnak érződik az első trilógiásnál. 

   Szeretem, hogy mindkét sorozat komolyabb témát jár körül, míg az elsőben a gyász kérdését járta körül az írónő, ebben a kirekesztés, a mások feletti ítélkezés, és a social media-platformokon megjelenő mocskolódás kerül előtérbe. Utóbbi talán azért bizonyult jobb választásnak, mert az átlagos tinédzserek életében jobban jelen van. Ha nem is személyesen kapjuk a sértéseket, elég felmenni a Facebook-ra vagy az Instagram-ra, hogy szembesüljünk vele, az emberek milyen vehemenciával támadják egymást a fotelban ülve. Az sem fontos, hogy politikai cikkről van szó, egy magyar celeb bejegyzéséről, vagy csak egy szórakoztató műsor oldala posztol egy képet. Az egymást szidó kommentelők mindegyik platformon megjelennek, nem riadva vissza tőle, hogy egy olyan jelenségről írjanak kisregényt, amihez egyébként egyáltalán nem értenek.

   Az ilyen kirekesztést, és szidást az érett felnőtt helyén tudja kezelni. A könyv főszereplői azonban kamaszok, akik bár már megszokták a szemétkedést, néha a szívükre veszik az iskolatársaik bántásait. A könyvnek ez a része százszor izgalmasabb, mint maga a verseny. A második kötetben ébredtem rá, hogy Sáráék egyáltalán nem az Iskolás Országos Versenyének többi csapata ellene küzdenek, hanem gyakorlatilag saját maguk, és a róluk kialakult pletykák ellen.

   Az első kötetben Vivi és Sára múltbeli hibáját ismerjük meg jobban, itt pedig Dominikról és Rajmundról tudunk meg többet. Igazából egyikük sem csinált megbocsájthatatlan dolgot, ráadásul alaposan számoltak a tetteik következményeivel is, de nem rossz gyerekek ők valójában. Mind az igazgató, mind a kísérőtanáruk viselkedése szemlélteti ezt, sőt, még a versenyzők nagy része is barátságos feléjük. 

   A végére igazi csapattá kovácsolódnak, és akaratlanul is úgy érezzük, ez volt az elsődleges céljuk az első két könyvben. Én személy szerint nem hiszem, hogy a végén ők fogják megnyerni a versenyt, ami hiteles befejezése lenne a sorozatnak. Ügyesek, kitartóak, mint kiderült, tehetségesek is, de a műveltségi feladatnál néha fogtam a fejemet. (Hogy akar valaki érettségizni, ha nem tudja mettől-meddig létezett a OMM? Ráadásul négy emberből egy se...)

   A szereplők közül Sára a szimpatikusabb főszereplők közé tartozik, Rajmund és Tahi civakodása kifejezetten humoros volt végig, a kommentek mellett pedig Kocsis bejelentkezései is szórakoztatóra sikerültek. A csapat másik két tagja, Dominik és Vivi kissé háttérbe vesző alakok, de nagyon tetszett, hogy a különbözőségük ellenére is összehozta őket Laura.

   Amit még imádtam az Sára és Rajmund lassan, de biztosan kialakuló kapcsolata volt. Szeretem, amikor két szereplő nem öt nap leforgása alatt szeret egymásba, a jeleneteik és a párbeszédeik valódinak érződtek. A másik piros pont nekem Panna, aki számomra az legjobb mellékszereplő lett a sorozatban. Röviden arról van szó, hogy bár a kiscsaj rettentően sokat beszél, (a dialógusai gyakran rém idegesítőek) a maga módján szerethető lány, aki a tehetségkutató során például azt is megmutatja, hogy a lepcses szája mellett valódi tudással is rendelkezik, és okkal képviseli az iskoláját.

   Az utolsó feladat rengeteg rossz válasza mellett még talán a bézs csapat tagjai zavartak egem néha. Valósághű karakterek ők is, csak a második rész végére már sokalltam, hogy bent maradt egy olyan csapat, akik szinte minden feladaton egy hajszállal úszták meg a kiesését. Egy versenyen ekkora szerencséje ne legyen már egy ennyire bénácska négyesnek.😆

  

    Ajánlom a könyvet, ha:

✦szereted az írónő könyveit, vagy legalább az IOV-sorozatát

✦ha nyárias, tábori hangulatú ifjúsági könyvet keresel (a bográcsozás szuper programnak tűnt benne)

✦ha érdekel az olyan ifjúsági irodalom, amiben a párkapcsolatokon kívül komolyabb kamaszkori problémák is szerepet kapnak

  Nem ajánlom, ha:

✦nem szeretnél még egy évet várni, hogy megtudd, a Szirtes végül nyer-e (Ebben az esetben inkább a három kötet egyben olvasását javaslom.)

✦ha kamaszkorod ellenére egy nyári kalandnál felnőttesebb történetek érdekelnek (Én például tizenhét-tizennyolc évesen kezdek kinőni az effajta könyvekből.)

✦ha sokáig akarsz olvasni egy könyvet (Én nagyjából két nap alatt végeztem vele, pedig nem vagyok gyorsan olvasó típus.😐.)

Az én értékelésem: ✮✮✮✮✰ 5/4,5 csillag (Nincs fél-csillag szimbólumom.☺) A maga műfajában remek regény!